A bio-szolár építészet olyan építészeti tevékenység, amely a Nap sugarainak biológiai hatását érvényesíti az épületekben. Nem köztudott tény, hogy minden magasabb rendû élet mûködésének alapja a napsugárzás, a természetes fény. Az emberi szervezet hullámhossz-függõ, azaz bizonyos hullámhosszakon érkezõ fotonok adott biológiai reakciót vált ki. Ebbõl következik, hogy nem mindegy milyen hullámhosszúságú fény éri az embereket. Például az egészen rövid hullámhosszúságú ultraviola sugárzás-roncsoló hatású, ezért baktérium ölõ tulajdonsága miatt fertõtlenítésre is használják. A hullámhosszak szerint kifejtett hatások felismerése nyomán jött létre a nem nagy múltra visszatekintõ fotóbiológiai tudomány, ami ma már széles gyógyászati területen kerül sikeresen felhasználásra az egészségügyben. A fény hullámhosszak szerinti sajátos biológiai tulajdonságaiból következik, hogy a mesterséges fény, amelynek spektrális, azaz hullámhosszak szerinti összetevõje messze eltér a természetes fény spektrumától, s ezért ártalmasnak tekinthetõ. Ugyanis a fény szervezetünk hormon-háztartását szabályozza.

A szemen át belépõ fény nagyobb hányadát szervezetünk a hormontermelés szabályozására fordítja és csak kisebb részét használja a látóidegek mûködtetéséhez. Következésképpen minél nagyobb a fény hullámhosszak szerinti, azaz spektrális megoszlásának eltérése a természetes fénytõl, annál jobban megzavart a hormontermelésünk. Ebbõl következik egyrészt, hogy mesterséges fénnyel nem pótolható a természetes fény, másrészt a lakó és munkahelyiségekben a külsõ fényviszonyokat megközelítõ színtû természetes megvilágítást kell megteremteni. Az a helyiség, amelyben nappal a rendeltetés szerinti funkcióhoz mesterséges megvilágításra is szükség van építészetileg hibás, biológiailag ártalmas.

Az intenzív napsugárzás hatására létfontosságú hormonok és vitaminok keletkeznek szervezetünkben. Erõsen fényfüggõ hormonok az adrenalin és a kortisol, továbbá erõsen fényfüggõ a D vitamin. A kortisol és az adrenalin aktivitást, mégpedig szellemi, fizikai és nemi aktivitást serkentõ hormon. Ezért válik intenzívvé a szerelem nyáron, s ezért visszafogottabb a nemi tevékenység az északi országokban, ahol kevesebb a napfény. Magunkon is tapasztalhatjuk, hogy jobb kedvûek vagyunk a derûs hónapokban és levertebbek a fényszegény évszakokban. A magyar nyelv évszázados megfigyelése jól kifejezi az idõjáráshoz kötõdõ pszichológiai állapotunkat, amikor derûs és borús hangulatot emleget. A D vitamin napi adagja létfontosságú, amely a csontképzõdés nélkülözhetetlen eleme. Hiányában csontlágyulás következik be.

A napfény élettani jelentõségét tükrözi, a Föld lakosságának földrajzi szélességek szerint változó pigmentációja. Az egyenlítõ közelében, ahol a legtöbb a napfény tartam, az embereket pigmentációja sötét és a pólusok felé haladva, a napfény csökkenése szerint a bõr és hajszín pigmentációja csökken. (Az eszkimók látszólag kivételt képeznek, azonban õk nem bennszülött, hanem a mongol pusztákról bevándorolt törzsek). A pigment képzõdés a bõr szöveteket védi az ultraviola sugárzás mélyebb behatolása ellen. A napozás utáni kivörösödés egy gyulladás kezdeti jele, amelyre a szervezet pigment termeléssel, lebarnulással válaszol, védelem céljából. A napfényszegény országokban a bennszülött lakosság szõke és fehérbõrû, mert alacsony a napsugárzás intenzitása. A bõrnek nem lehet a sugárzást védõ magas pigment tartalma, mert ez megakadályozná a kellõ fény behatolását a szervezetbe, megakadályozná a kellõ hormon és D-vitamint termelést.

Az emberi evolúció a napfény hatása alatt ment végbe. Az évmilliók során hozzászoktunk a mindennapi napfény adaghoz. Még az elmúlt században is a megélhetéshez szükséges tevékenység naponta több órára a szabadba kényszeríttette az embereket. Azonban a mesterséges fény használatának széleskörû elterjedésével a tevékenység nagy részét belsõ terekben és mesterséges megvilágítás mellet végezzük. Nemzetközi adat szerint a civilizált országok lakossága életük 80-90 %-át zárt terekben tölti el. Ez az életforma biológiailag nem marad büntetlenül. Tehát az építészetnek kell megoldania a természetes fény hiányát úgy, hogy a zárt tereket minél nagyobb intenzitású benapozottsággal látja el. Ezzel a tevékenységgel foglalkozik a BIOSZOLÁR ÉPÍTÉSZET, amelynek lényegét a szolár építészettel összehasonlítva a mellékelt ábra szemlélteti.

VISSZA A TERVEZÉSI IRÁNYELVEKHEZ