Az épületek és megépítésükhöz
felhasznált anyagok, valamint a berendezések biológiai
hatást fejtenek ki az élõ szervezetre a zárt
terekben. A tudományos kutatások elõrehaladásával
egyre több ártalmas, toxikus beltéri hatásra
derült fény. Olyannyira, hogy kialakult egy új
fogalom a "megbetegítõ
épület-hatások", mely "sick building
syndrome" fogalomként ma már nemzetközi
szimpóziumokon gyakran szereplõ témakör.
Ezekkel a kérdésekkel az ÉPÜLETBIOLÓGIA
foglalkozik.
Minthogy minden környezeti tárgynak
van valamilyen biológiai hatása, ezért az
ÉPÜLETBIOLÓGIA csak azokkal a hatásokkal
foglalkozik, amelyeket az öt érzékszervünkkel
nem tudunk észlelni, de tudat alatt biológiai reakciókat
indítanak el szervezetünkben.
Az épület biológiai kérdések
korábban nem csak a tudomány alacsonyabb fejlettségi
szintje miatt nem kerültek elõtérbe, hanem
a tapasztalat szerint az évszázadok alatt kiválasztódott
anyagféleségek és berendezések, az
úgynevezett hagyományos építészet
nem okozott az épülettel összefüggésbe
hozható megbetegedéseket.
A második világháború
után robbanásszerû változás
következett be az építõanyagok, építési
technológiák és épület berendezések
körében, s ezzel egyidejûleg számos megbetegedés
forrását fedezték föl ezekben. Erre
nézve egyik jó példa a radon gáz,
amelyet a tüdõrák egyik okozójának
tekinti a tudomány. Korábban épületekkel
kapcsolatban ismeretlen fogalom volt, s csak akkor került
az építészet rivalda fényébe,
amikor a hõvesztesség csökkentésére
létre hozták a légtömör ablakokat.
Az ilyen ablakokkal ellátott új épületekben
feltûnõen magas számban tüdõrákos
megbetegedések fordultak elõ. Hosszú kutatás
után kiderült, hogy míg korábbi rosszul
záródó ablakok mellett egy bizonyos természetes
szellõzés a mindenen áthatoló, színtelen,
szagtalan, gáz feldúsulását megakadályozta,
a légtömör ablakok a talajból feláramló,
az anyag természetes bomlástermékeként
keletkezõ radont visszatartotta és nagymértékû
feldúsulást okozott.
Ez csak egy példa az épületekben
keletkezõ ártalmas hatások közül
amely rávilágít a bioépítészet
nélkülözhetetlenségére. A BIOÉPÍTÉSZET
FELADATA BIOLÓGIAILAG EGÉSZSÉGES TEREK LÉTREHOZÁSA,
azaz minden ártalmas beltéri emisszió, sugárzás
és egyéb hatás kizárása. A
civilizált társadalmak napi életük 80-90%-át
belsõ mesterségesen létrehozott terekben
tölti, tehát nem elhanyagolható a tér
biológiai hatása. A KÖZTUDAT TÉVESEN,
CSAK LÁTVÁNYKÉNT ÉRTELMEZI AZ ÉPÍTÉSZET
FOGALMÁT, amely az architektúrában jut kifejezésre,
holott az ÉPÍTÉSZET FÕ FELADATA NEM
A LÁTVÁNY, HANEM A VÉDELEM, elsõsorban
a belsõ terekben kialakuló biológiailag legkedvezõbb
állapotok megteremtése az alább felsorolt
káros hatások kiküszöbölésével:
Az építészet fogalmát
az épület megjelenésével, az architektúrával,
a látvánnyal azonosítják. De mint
az ábrából látható számos
hatás ébred az épületben, amelyek legtöbbjét
érzékszervünkkel nem érzékelhetünk,
de tudat alatt szervezetünk reagál a hatásokra.
A negatív hatások leküzdésére
az immun rendszerünk védekezési energiája
emésztõdik fel. Ha az épületbõl
származó beltéri hatások megsokasodnak,
akkor az immun rendszer olyan mértékig megterheltté
válik, hogy bakteriális, vírusos, avagy egyéb
támadás estén már képtelen
kellõ védelmet nyújtani az egészséges
életvitelhez.
Az épület nem csak biológiailag
terheli a környezetét, hanem egyéb módon
is szennyezi. A legkorszerûbb építészetnek
számos építészeti eszköze van
az épület által okozható beltéri-kültéri
környezet szennyezés csökkentésére,
vagy megakadályozására. Ezzel a tevékenységgel
az ÖKOLOGIKUS ÉPÍTÉSZET foglalkozik.
Az alábbi ábra áttekintés ad a látványépítészet
és az ÖKOLOGIKUS ÉPÍTÉSZET célkitûzéseirõl.
Az ökologikus építészet mindazon építészeti
irányzatok összefoglaló neve, amelyek az épület
mûködését valamilyen szempontból
jobbá kívánják tenni. Természetesen
az ökologikus építészet önmagában
minden építészeti eszközt felhasznál
annak érdekében, hogy az épület környezetét
semmilyen mértékben, vagy a legcsekélyebb
mértékben se terhelje. Abszolút ökologikus
épületnek az eszkimók igluját, a bennszülöttek
növényi anyagokból, vagy agyagból épített
kunyhóit, barlangjait tekinthetjük, mert sem építésükhöz,
sem a mûködtetésükhöz (világítás,
hûtés, fûtés, fõzés, szellõztetés)
nem vesz igénybe mesterséges, fosszilis eredetû
energiát. Elbontásuk (elhagyásuk) sem okoz
környezetének szennyezést, mert az elenyészés
nyomtalanul visszaforgatja az anyagokat a természetbe.
Ezzel szemben a civilizált társadalmak épületei
környezet szennyezõk. Az ENERGIA TAKARAKÉOS
ÉPÜLETEK kevésbbé szennyezik a környezetet.
Tudatosítani kell, hogy minél magasabb egy épület,
annál nagyobb az egy négyzetméterre vetített,
úgynevezett fajlagos energia felhasználása.
Ebbõl következik, hogy az építészet
minél magasabbra - látványra - törõ
felhõkarcolói az energia takarékos épülethez
viszonyítva akár ezerszer több energiát
fogyasztanak, ezért ezek bûnt követnek el az
egész emberiség ellen, aminek az árát
nem a használói, hanem a FÖLD LAKOSSÁGA
FIZETI MEG, akár egészségük árán.