ÖKOLOGIKUS ÉPÍTÉSZET

Az ökologikus építészet mindazon építészeti célkitûzések összefoglaló neve, amely az épület által külsõ és belsõ térben okozott környezet szennyezést kívánja csökkenteni, vagy megszüntetni.

A számos építészeti törekvés két jelentõsen eltérõ fõcsoportra oszlik: a látvány építészetre és az ökologikus építészetre. A mellékelt ábrán is szemléltetett markáns eltérés abban nyilvánul meg, hogy a látvány építészet az esztétikai élményre koncentrál, ezzel szemben az ökologikus építészet a környezet szennyezés mentes építésre és épület egészséges használatra, a bio - fiziológiai komfortra, az épületet használó emberre és egészségvédelmére összpontosít. A KÉT TÖREKVÉS NEM ZÁRJA KI EGYMÁST, de a látványcentrikus építészetnek csak akkor van helye, ha az ökologikus követelmények teljesülnek, mert az épületnek elsõdleges funkciója nem a látvány, hanem a VÉDELEM!


Az ökológia görög eredetû szó, amelynek jelentése környezettan. Ez a tudomány az élõlények és a környezet viszonyának kutatásával foglalkozik. Építészeti értelemben az ökologikus építészet a környezetvédelem feladatát látja el építészeti eszközökkel. Az építészeti környezetvédelem makro kiterjedésben a kültéri feladatokra, a mikró világ tekintetében a belsõ térre, tehát az épített zárt terekre irányul. Az ökologikus építészet olyan tevékenységek összessége, amelynek célkitûzése az épületek építése és mûködése által bekövetkezõ káros kibocsátások, sugárzások, szennyezõ hulladékok stb. ártalmai és keletkezése ellen védeni, a külsõ és belsõ tereket. Továbbá feladata megóvni az élõ természetet, fenntartani és javítani az emberi élet minõségét.

Az emberi élet minõségének és az élõ környezet romlásának legfõbb okozója a környezet rohamos elszennyezõdése. A környezet szennyezés fõ forrásai tekintetében jelentõsen megoszlanak a vélemények. Az emberek - természetes reakciójukra támaszkodva- általában azokat a hatásokat ítélik környezetüket mindenek elõtt szennyezõnek, amit érzékszerveikkel a legintenzívebben tapasztalnak. Ezek szerint a városi környezetben élõknél a közlekedés vagy az ipar, a vidékieknél a helyi ipar, a közlekedés, a mezõgazdaság kemikalizációja kerülhet az elsõ helyre a fõ ártalomnak ítélt források közül. A szubjektív megítélés helyett a valóság az energia használatban rejlik. Nevezetesen az úgynevezett fosszilis (nem megújuló) energiahordozók kibányászása és rejtett energiájuk feltárása-elhasználása okozza az ország és kontinens határokat nem ismerõ, világméretû (globális) környezeti szennyezést.

Rendelkezésre állnak építészeti eszközök, miáltal mind a belsõ téri, mind a külsõ téri épületek által okozott környezet szennyezés megakadályozható, illetve jelentõs mértékben csökkenthetõ. Alkalmazásuk csupán az építész tervezõ szakmai felkészültségén, és szándékán múlik.